Tévúton a külpolitikánk/3
Magyarország világban való elszigetelődésének mozzanatait vázolja fel a Tévúton című írásban Banai Károly, Hajdú András, Sz.
>>Megfeszült a kapcsolatrendszer a szomszédos országokkal is. A legutolsó kormányváltásig sikerült úgy fejleszteni a szomszédságpolitikát, hogy időnként komoly vitákat is vállalva, legitimmé váltak a magyar–magyar kapcsolatok, annak ellenére, hogy e törekvéseinket számos szomszédunknál sokáig a történelmi eredetű magyar nacionalista törekvések folytatásának tekintették.
A szomszédainkkal alapjaiban véve kedvező irányban fejlődő történelmi megbékélési folyamat azonban a jelenlegi kormány működésének következtében mindinkább elillanóban van. Mindennek okait jórészt a szimbolikus politizálásban kell keresnünk. A magyar állampolgárság kiterjesztésével sikerült kiváltani a szomszédok bizalmatlanságát, különösen a stratégiainak számító szlovák és román relációkban.
(…)
Sajátos szerepet játszik Magyarország nemzetközi megítélésében a kormánypártok huszadik századi történelmi eseményekhez való viszonya. A nemrég hatályba lépett magyar alaptörvény szinte kánoni erővel jelenti ki, hogy a dokumentum alapján álló politikai erők egyebek mellett az 1944 előtti korszakban keresik történelmi örökségük, legitimációjuk forrását. Ez a hivatkozás Magyarországot történelmi alapon szembefordítja nemcsak az európai integráció alapgondolatával, a II. világháború örökségének meghaladási szándékával, de szinte valamennyi szomszédos országgal is, amelyek kivétel nélkül a II. világháború győztesei között határozzák meg történelmi szerepüket. Magyarország így talán az egyetlen uniós tagország, amely örökségét a világháború „rossz oldalán” játszott szerepben keresi, annak összes következményével.<<
„A Horthy-kultuszt a történelemhamisítás, a népbutítás táplálja,
aminek következményeként az emberek elfelejtenek gondolkozni,
önállóan ítélkezni, így pedig az előítéletek foglyai maradunk.” (Heller Ágnes filozófus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése