KÖZÉLET: Megkövetem Bajnait

Ma megtanultam, hogy a tanácsadó megnyilatkozása nem feltétlenül vetíti elő a politikusét. Az október 20-ai bejegyzésemben Nem a kisemberek embere Bajnai címmel írtam egy jegyzetet annak alapján, amit egy múlt heti rendezvényen Szigetvári Viktortól, Bajnai Gordon ma talán legfontosabb tanácsadójától hallottam.

Gyülekeznek a Milla-tüntetés résztvevői

Ám az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport (Milla) által szervezett október 23-ai tüntetésen a Haza és haladás egyesületet fémjelző Bajnai Gordon megszólalása minden várakozásomat felülmúlta. Pedig igencsak erős beszédek hangzottak el az Erzsébet-hídba torkolló Szabadsajtó útján. Előbb Ungváry Rudolf, majd Tamás Gáspár Miklós tartott gyújtó hatású szónoklatot. De tőlük alig maradt el a millás Juhász Péter, illetve Kónya Péter, a Szolidaritás társelnöke. Hát ha még képesek lettek volna a beszédük terjedelmének korlátozására! Megjegyzem, az itt fel nem soroltaknak is voltak nagyszerű, jóllehet olykor terjengősen taglalt gondolataik.

Ilyen előzmények után a tömegben köröttem állókkal már jelentőségteljes pillantásokat is vetettünk egymásra, s azt kérdezgettük: „Vajon képes lesz-e hasonló hatást kiváltani az eddig visszafogottnak megismert Bajnai?”

Bajnai szerint önvizsgálatra van szükség

Nos, a volt miniszterelnök, akit a Klubrádió hétfői adásában még teflonarcúnak nevezett Para-Kovács Imre, a jól megírt beszédet hatásosan mondta el. A hatalmas közönség eleve üdvrivalgással fogadta őt, s ezt Bajnai tőle eddig nem hallott, erőteljes hanggal viszonozta. Persze, ha a kákán is csomót akarnék keresni, megemlíthetném a légzéstechnikájának hiányosságairól árulkodó, olykori elcsukló hangot, a hangszálak kifáradásának egy-egy jelét, vagy a szóvégi mássalhangzók elharapását, de a beszéd ezekkel együtt is teljes értékű volt az adott közegben.

A szöveg tételes elemzését az elhangzását követően azonnal elvégezték a politológusok, ezért nem megyek részletekbe. A lényeg, hogy a tömeg pontosan azt hallhatta, amit hallani akart. Bajnai mindjárt az elején elébe ment az esetleges támadásoknak: „Tudom, egyszer azt mondtam, nem vagyok politikus, de akkor és ott komolyan gondoltam. A hazám azonban mára olyan hely lett, ahol politizálnom kell.”

A helyszínen egy lapra firkantottam a különösen nagy ovációval, tapssal fogadott gondolatait. Íme:

– Nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, ahova egyszer talán jó lesz hazajönni, hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.

– Az állam a korrupció eszköze lett. Ezzel szemben Magyarországnak újra jogállamnak kell lennie, amely képes korlátozni bármilyen hatalmat.

– Nem igaz az az állítás, hogy mindenki annyit ér, amennyit szerzett magának. Abban az országban, amit mi szeretnénk létrehozni, a szolidaritásnak is érvényesülnie kell, hogy viszonylag könnyű legyen felemelkedni, és nehéz lecsúszni.

– Európa nem csak a támogatást jelenti számunkra, hanem a Szent István nevével összekapcsolódó kereszténység hagyományaira – nem pedig a pogány turulkodásra épülő – kultúrát is, amelyben a nyugalom, a másik fél tisztelete, a demokrácia a hívószavak.

– Az az ember nem beszélhet hitelesen 15 millió magyar egyesítéséről, aki a határokon belül arra épít, hogy egymás ellen játssza ki a magyar nemzethez tartozó különböző embereket, csoportokat. Nemet kell mondani arra a megosztó politikára, amely miatt a haza egyre nagyobb része szorul ellenzékbe! Mert ez a haza mindannyiunké. Azoké is, akik most épp a Kossuth téren mondanak, vagy hallgatnak beszédeket, de miénk is.


A DK hívei az Egyetem téren

A sokszínű hallgatóság hallhatóan jó néven vette Bajnai Gordonnak azt a felszólítását, hogy minden érintettnek, különösen a nagy pártok vezetőinek önvizsgálatot kell tartani, amiért egyáltalán kialakulhatott a mai politikai helyzet. Hogy, hogy nem, de Bajnai bedobta azt a kifejezést is, amivel én érveltem a tanácsadójával folytatott, a cikk elején felidézett múlt heti vitában: „Meg kellene hirdetni a kultúraváltás programját!” Túl szép lenne, ha közöm lenne hozzá, de ennek nincs is jelentősége. A lényeg, hogy a kultúraváltás kifejezés is markáns helyet kapott Bajnai szövegében, méghozzá az általam szorgalmazott összefüggésben.


 A Milla rendezvényéhez a Magyar Szolidaritás Mozgalom is csatlakozott, szép számmal vettek részt rajta a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai, a tömegben feltűnt az MSZP több vezetője. Ennek azért van jelentősége, mert a tüntetés egészét az Együtt 2014 választási mozgalom zászlóbontása jegyében szervezték. Annak a célnak rendelték alá, hogy előbb mozgósítani kell a választókat, akik aztán majd eldöntik, hogy mely pártot fogják támogatni.
 

Mesterházy az ünnepségén

 Biztató, hogy órákkal a Milla-tüntetést megelőzően, az MSZP Táncsics Mihály Alapítványának ’56-os ünnepségén Mesterházy Attila a Szabadsajtó útján való gyülekezésre szólította fel a résztvevőket. Az Egyetem téren  elmondott beszédében Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke,  még az előző napon is képviselt álláspontjával ellentétben, mint a lehetséges új politikai választási közép miniszterelnök-jelöltjét hozta szóba Bajnai nevét. Ezzel persze Gyurcsány, e tekintetben képtelen saját magát felülmúlni, hirtelen mindenki elé vágott. De szerencsére az indítványára senki nem reagált a Milla-tüntetés szónokai közül. Ők talán már megértették, amit valaki az emelvényről is megfogalmazott, hogy nem az életünket kell alárendelni a politikának, hanem a politikának kell szolgálnia az embereket. Úgyhogy most a fő feladat: arccal az emberek felé!