Keresés ebben a blogban

2012. szeptember 25., kedd

MÉDIA: Vissza a kiküldött tudósítókkal!

Ezek a gyakran a nyugati és keleti újságírói szakmai körökben is tekintélynek örvendő, több nyelven beszélő szakemberek a magyar szempontokat is figyelembe véve mutatták be az eseményeket, szólaltatták meg a nemzetközi folyamatok alakítóit. Tették ezt úgy, hogy például a Magyar Televízió külpolitikai szerkesztőségének 15-20 perces riportjait gyakran megvásárolták és műsorra tűzték a legnézettebb nyugati csatornák is.

Az elektronikus tévéújságban új műsort fedezek fel. Előjegyzem hát az RTR Planeta Speciális levelező címmel 21.40-kor kezdődő programját. A megfelelő időpontban a készülék automatikusan átkapcsol az orosz csatornára, s a képernyőn hamarosan a főcím is feltűnik: Specialniij korrespondent. Persze cirill betűkkel.
Ja, hogy a Kiküldött tudósító című műsorról van szó! – esik le a tantusz.
Az évek óta hetente látható adásban az orosz valóság legdermesztőbb jelenségeit dolgozzák fel dokumentumértékű mozgóképi bejátszásokkal, a hatalmas ország távoli tájain készült riportokkal, a határokon túl ténykedő tudósítókkal, szakértők megszólaltatásával és a magyar képernyőkön sosem tapasztalható hevességű stúdióvitákkal. Ma a narkósok világának pokla, a kábítószer-kereskedelem megállíthatatlan terjeszkedése a téma. A feldolgozás professzionális, a képek döbbenetesek, a vita érdekfeszítő, szóval ezt a műsort is érdemes volt megnézni. 
No, de hogy lett ebből Speciális levelező? Természetesen a szavak tükörfordításával. S nyilván azért, mert a fordító még gyerek volt, amikor a Magyar Távirati Iroda mellett a Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak, de még a nagyobb országos lapoknak is voltak állandó, külföldi állomáshelyeken dolgozó újságírói, illetve a világ forró pontjaira rendszeresen kiküldött tudósítói, riporterei, operatőrei. Ezek a gyakran a nyugati és keleti újságírói szakmai körökben is tekintélynek örvendő, több nyelven beszélő, hihetetlen tudást és tapasztalatot felhalmozott szakemberek a magyar szempontokat is figyelembe véve mutatták be az eseményeket, szólaltatták meg a nemzetközi folyamatok alakítóit. Tették ezt úgy, hogy például a Magyar Televízió külpolitikai szerkesztőségének 15-20 perces riportjait gyakran megvásárolták és műsorra tűzték a legnézettebb nyugati csatornák is.
Történt mindez a Kádár-rendszer második-harmadik etapjában, amihez képest mára szinte eltűntek a magyar médiumokból a világszínvonalú riportokat készítő kiküldött tudósítók.
Elég baj ez nekünk!
Az eleve pénzhiánytól szenvedő országos lapokról most ne beszéljünk, de a Magyar Televízióból, a Magyar Rádióból is kiszorították őket. Nyilván kell a pénz a sportközvetítésekre, vagyis főként az NB I-es labdarúgó egyesületek, s rajtuk keresztül ki tudja, ki mindenki támogatására. Emiatt aztán a nyelvünkből kikopnak az olyan, az újabb nemzedékek számára már mit sem jelentő kifejezések, mint amilyen „kiküldött tudósító” is volt.
Ez a veszteség persze jelentéktelen. Az igazán nagy kár a tudósítások, a világra ablakot nyitó riportok eltűnése miatti tömeges tájékozatlanságból származik. A magyar társadalom által fizetett ár a tévhitekre épülő közgondolkodásban, a külfölddel szembeni bizalmatlanságban, a tömegek könnyű manipulálhatóságának egyre riasztóbb jelenségeiben, a valóság folyamatait hibásan érzékelő, azokra önpusztító módon reagáló úgymond elitek sorozatosan káros döntéseiben, no meg a barbárság bizonyos tömeges megnyilvánulásaiban érthető tetten.
Csak a média nyilvánvalóan nem felelős mindezért. Azonban az sem kétséges, hogy a magyar médiumok külföldi és hazai irányítói maguk is többet tehetnének azoknak a kommunikációs zavaroknak az elhárításáért, amelyeknek, sok egyéb mellett, nem kis szerepük van abban, hogy a lakosság nagy része lelki traumától szenved.
Úgy képzelem, hogy ha egyszer visszatérhetnének a képernyőkre, a rádióműsorokba a kiküldött tudósítók, visszatérne az a műsorszerkesztési alapelv, amely még három évtizeddel ezelőtt is a világra való nyitás, a kulturális értékteremtés, a műveltségterjesztés, a mind sokoldalúbb tájékozottság eszközének kezdte tekinteni a médiumokat. Persze ma már oly sokrétűvé vált a médiatér, hogy minden elemén balgaság lenne számon kérni ezeket a követelményeket. Azonban a mostanában közmédiumoknak csúfolt intézményektől igenis elvárható lenne, hogy ilyen elvek jegyében készüljön a műsoraik egy része abból az idén 68 milliárd forintból, amit az adófizetők pénzéből átfolyatnak rajtuk.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Lantos Gábor megjegyzése a Facebookon: Igen Lajos, már nem kellenek kiküldött tudósítók.Mert drága a lakás, a napidíj, a dologi, a minden. Meg minek is az? Ott van minden a neten, csak hipp-hopp google, s máris össze lehet eszkábálni a történeteket, a híreket. Mennyivel olcsóbb és hatékonyabb nem? Én még arra is emlékszem, hogy Heltai András Buenos Aires-ből jelentkezett az esti híradóban, hogy Hável József, Udvarhelyi Szabolcs, Bedő Iván, Nemes Gábor, Aczél Endre, Bányász Kató (Róma, Szabad Európa), Zentai Péter, Csák Elemér és a többi nevet ne is említsem. Szakemberek voltak és hitelesek. Ma már erre sincs szükség.

wisinger István írta...

Néhai Fenyő („Vico”) János „sajtócézárral” beszélgettem egy sajtó bálon,akkor váltotta le a Népszava főszerkesztőjét és „kinevezte” brüsszeli tudósítónak.soha nem jutott el Brüsszelbe.kérdeztem Jánost, hogy engem nem küldene ki mondjuk londoni v. washingtoni tudósítónak?röhögve válaszolta:minek nekem külföldi tudósító,amig az MTI-nek van.Ha élne már az MTI-től sem tudnának a munkatársai igazán lopni,de azért volna honnan.Na így kezdődött (Én folytatom a névsort, mert szerintem akikre Lajos utal azok kimaradtak:Benda, Baló, Horvát J,Kepes, (csak szerénytelenül zárójelben:Olof Palmevel 4 interjut csináltam 1977-es választási bukása és 1986-os meggyilkolása között.A szerintem haláltehetséges Bombera Kriszta az egyetlen, akit valódi tudósítóként még látni lehet a Magyarországon pillanatnyilag magyar nyelven fogható 102 csatornán.Merre van a lefele?Wisinger István

Unknown írta...

Pista! Köszönjük a történetet. Egyetlen korrigálás: az előző bejegyzést én csak átmásoltam a Facebookról. Egyébként Lantos István egykori híradós külpolitikai újságíró kezdte az imponáló névsor felsorolását. Hadd tegyem hozzá, hogy volt telefonhívásom is az ügyben, amely további kiegészítésekkel gazdagította a hanyatlás szomorú történetét. Egyébként messze egyetértek Benda Lacival, aki jó pár hónappal ezelőtt, egy rádióinterjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostanában külföldre eljutó kevés stáb inkább csak érdekességeket mutat meg, aminek nyilván van helye. Viszont szinte teljes egészében hiányzik a külpolitikai újságírói elemzés. Tisztelet az egy-két kivételnek, mint például az általad is említett Bombera, illetve korábban, egyszer-egyszer Al Ghaoui Hesna.