ALULNÉZET: Roma polgári szalon Pesten

Meglehet, hogy egy roma polgári szalon alakulásán vettem részt tegnap este. A bizonytalan fogalmazás abból adódik, hogy én magam, miután csak egy pillantást vetettem a meghívóra, eredetileg abban a tudatban voltam, hogy cigány festőművészek kiállításának megnyitójára megyek. Ebben a várakozásomban nem is kellett csalódnom. Sőt! A pesti Szent István Bazilika közelében lévő házba belépve azonban kiderült, hogy már itt kvalitásos festmények és fotók fogadják az embert. Föntebb viszont egy függőfolyosóra kilépve, s az udvar mélyébe pillantva egy füstölgő üstházra esett a tekintetem, amiből ugye mindjárt megértettem, hogy itt főznek is a közönségnek. Minthogy a közönség épp csak gyülekezni kezdett, kalauz nélkül barangolva hol egy lakás folyosóján berendezett alkalmi tárlatra bukkantam, hol egy szintén festményekkel teleaggatott szalonban találtam magam. A hátsó lépcsőn botorkálva egy ruhaboltba tévedtem, ahol pazar színekben tobzódó, egyedi tervezésű, cigányos stílusjegyeket hordozó, elegáns ruhákat kínáltak a látogatóknak. Innen följebb kapaszkodva egy műteremlakásba toppantam, amelynek egyik szobájában a lélek sötét hullámzásainak lenyomatai, egyfajta naptárként jelezték a festő egy-egy kritikus, vagy éppen kevésbé válságos évét. A ház zegzugainak felfedezése után jött a megnyitó, ahol végre megtudtam:

„A KuglerArt Szalon Galéria és a Romani Design közreműködésével roma kulturális szalon jött létre Budapest szívében. E szervezetek, valamint a köréjük szerveződött egyHáz alkotóközösség lehetőséget akar teremteni más cigány alkotók bemutatkozására is.”

A Szent István tér 3. alatt lévő, a jövőben keddtől péntekig délután 14 és 19 óra, szombatonként 10 és 15 óra között nyitva tartó ház tényleg alkalmas erre. Mint a szervezők elmondták: a bazilika építésével egy időben, eredetileg is közösségi térnek, egy polgári szalon működtetésének szándékával építették. Modernkori történetében az jelentett fordulópontot, amikor a nyolcvanas években, többszörös lakáscserével, a mostani szervezők egy része beköltözött ide, hogy afféle kommunát hozzon létre. E tervből ugyan nem sok vált valóra. A tegnapi esti rendezvény azonban – a Romano Platni étkeivel, a Romani Design rögtönzött divatbemutatójával, Soma Mamagésa fellépésével, Kállai Henrik, Lakatos Erika, Bogdán János képeinek kiállításával, Amigo nyitott műtermével, az elesetteket felkaroló, berettyóújfalui székhelyű Igazgyöngy Alapítvány biharkeresztesi és toldi kézműveseinek, valamint a csereháti Szendrőlád Kincses Sziget Tanodájának bemutatkozásával, a képviselőikkel folytatott izgalmas eszmecserével, majd Kőszegi Editnek, a témához illeszkedő legutóbbi dokumentumfilmjének vetítésével – azt jelezte, hogy nem egyszerűen egy otthongaléria, hanem egy valóságos roma polgári szalon megalakulásának lehettünk részesei. Polgári szalonénak abban az értelemben, hogy a résztvevők többségét nem egyszerűen a társalgási vágy, hanem a tenni akarás hozta-fűzte egybe. Mi több, jó részük esetében ez nem puszta kívánságként fogalmazódott meg, hanem a nagyon is kézzel fogható eddigi erőfeszítések eredményének felmutatásában.

Lehet, érdemes és – abban a helyzetben, amelyben a magyar társadalom negyven százaléka él a létminimum alatt –, előbb-utóbb szükségszerű is lesz a hozzájuk való csatlakozás!

(A megnyitóról készült további képekhez kattins ide!)