ALULNÉZET: Látlelet a középosztályról

A Milla által szervezett tegnapi tüntetés után a hatalmas tömeg egy részével a Váci utcának a vásárcsarnok felőli részén sodródtam a Fővám tér felé. A kivilágított portálokon át beláttunk az ürességtől kongó éttermekbe. A kinti asztaloknál is csupán néhány külföldi múlatta az időt. Mi sem természetesebb, étlapokat ajánló pincérek sokasága csapott le az elvonulókra, hogy becsalogassa őket egy italra, netán vacsorára. Negyedóra alatt vergődtünk át ezen a szakaszon, de ezalatt senkit nem láttam, hogy engedne a csábításnak. Pedig aligha hihető, hogy a középkorúak, vagy az idősebbek ne lettek volna fáradtak, szomjasak, vagy éhesek a megelőző három órás álldogálás után. Azokról már ne is beszéljünk, akik más rendezvényekről jöttek a Szabadsajtó útjára. Dacára a kimerültségnek, az emberek csak mentek tovább. Nyilvánvaló, hogy többségük nem engedhette meg magának az éttermi fogyasztással járó többletkiadást. Holott jól öltözöttek, kulturáltak, választékos beszédűek voltak. Megjelenésük alapján mindenütt másutt középosztálybelieknek tekintenék őket. A különbség csupán annyi, hogy mindenütt másutt a középosztálybeli társaiknak nem okozna gondot egy ilyen helyzet finanszírozása. Néhány évvel ezelőtt talán még nekik sem okozott…

Nyilvánvaló, hogy többségük nem engedhette meg magának az éttermi fogyasztással járó többletkiadást.