Bele se jó gondolni, hogyan fogadná a magyar sajtó és a politikai élet szereplőinek többsége, ha történetesen egy külföldi magyar intézet vezetője írna olyan mondatokat, mint amilyenekre a most véget ért Román Filmhét programfüzetében bukkantam.
„Októberben húszéves lesz a Budapesti Román Kulturális Intézet, decemberben pedig a szegedi fiókintézetünk ötéves fennállását ünnepeljük. Az évfordulók hangulatát borús körülmények árnyékolják be: egy hónapja a Román Kulturális Intézet költségvetését zárolták, tevékenységét megbénították. Úgy tűnik, az új bukaresti vezetés eltökélte, hogy minden eddigi eredményünket pozdorjává zúzza” – olvasható a filmhét programfüzetének dr. Brînduşa Armanca által jegyzett előszavában.
Dr. Brînduşa a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatónője. Az elmúlt években energikusan dolgozott azért, hogy Magyarországon minél többen ismerjék meg a román kultúra értékeinek legjavát. A brosúra bevezetőjében lázadva értekezik arról, ki mindenkit sikerült mozgósítania annak érdekében, hogy a filmhetet ezúttal is a szokásos módon rendezzék meg. Bejelenti továbbá, hogy más fontos programokról sem mond le. Munkatársaival együtt megszervezi őket akkor is, ha nem jön a pénz Bukarestből.
Nem semmi ez az elszántság akkor, amikor dr. Brînduşa alighanem azzal kénytelen szembenézni, hogy az új romániai kormány őt is meneszteni fogja a nagy leváltási hullám részeként. Mint ahogyan nálunk is megtapasztalhattuk minden kormányváltást követően: szakmai okok ilyenkor nem kerülnek szóba. A személycserék egyetlen oka, hogy a saját kliensek kerüljenek a vezetői posztokra.
A gyakorlat itt is, ott is ugyanaz. Megalázzák az érintetteket, s még örülhetnek, ha koholt vádak alapján nem indítanak ellenük büntető eljárást. A tisztogatókat sem itt, sem ott nem érdekli, mekkora zavart okoznak a társadalomban, s mennyi anyagi és erkölcsi kárral jár álságos purifikátorkodásuk. Ezeknek a félázsiai uraknak csak az a fontos, hogy akaratuk maradéktalanul teljesüljön: legyen csak tőlük függő klientúrájuk.
Dr. Brînduşa esete azonban eltér a megszokottaktól. Az teszi egyedivé, hogy oly ritka az ilyen karakán kiállás, hogy én magam nem is emlékszem hasonlóra. Már csak ezért is megérdemli, hogy feljegyezzük a nevét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése