AGIT-PROP: A dalban is rátettünk egy lapáttal

A lányom belefutott a You Tube-on a Moszkva-parti esték című dalba. Annak érdekében, hogy akár énekelni is lehessen, a szótagszámra, a ritmusra is ügyelve, lefordítottam neki magyarra, s néhány meglepetés is ért ennek során. Először is az eredeti dalban nincs szó Moszkva-partról, vagyis nem a Moszkva folyó mellett, hanem Moszkva alatt, tehát nem a városban jelöli meg a szerző a helyszínt. Ott vannak erdők, patakok, nem a városban. Bár Moszkván belül azért vannak szinte erdőszerű parkok, de ezek sem a Vörös tér környékén annak ellenére, hogy a dalt az interneten elhelyezők rendre az orosz főváros esti képeivel illusztrálják a szöveget.

A tér nevét egyébként helyesen szép, vagy dísztérnek kellene fordítanunk, mert a régi nyelvben a kras’nij elsősorban szépet jelentett. Vagyis a Magyarországon elterjedt tévhittel ellentétben ezt a teret nem a bolsevikok nevezték el vörösnek, hanem a szép és a vörös jelentésének évszázadok alatt történt egybemosódásáról van szó. Viszont az estét éjszakának fordítottam, abból kiindulva, hogy ha valami hajnalig zajlik, akkor annak előzményeként a magyar gondolkodás az éjszakát tekinti, nem egyszerűen az estét.

Egyébként a dal 1955-ben, Leningrádi éjszakák címem született. 1957-ben a Szovjetunió Szpartakiádjának dalaként már Moszkva alatti (környéki)... címmel énekelték. Világhódító útjára 1957-ben indult, amikor a Moszkvai Világifjúsági Találkozó (VIT) résztvevői a rendezvény legnépszerűbb dalának választották. A VIT-et az akkori szocialista, illetve részben a nyugati országok kommunista pártjai által küldött, továbbá a gyarmati sorból épp csak felszabadult, vagy felszabadulás előtt álló országokból érkezett fiatalok számára szervezték.

Érdekesség, hogy amíg az erdeti orosz szövegben nincsenek propagandisztikus elemek, addig ez nem mondható el az akkori hivatalos magyar fordításról. Ennek utolsó versszakában azt ígéri az egyik, kvázi szovjet fiatal, a másiknak, azaz a kapitalista, vagy gyarmati országból érkezettnek, hogy „nálatok is kék lesz az ég”, azaz hogy hozzátok is beköszönt majd a boldogság.

Jellemző a magyar mentalitásra ez az idegen elnyomóknak való gyakran túlzott megfelelési kényszer, ami miatt Mária Teréziától Ferenc Józsefen és Sztálinon át Hruscsovig annyi idegen érdeket kiszolgálva gyakran akkor is ráteszünk még egy lapáttal, amikor azt senki nem várja tőlünk. Ennek visszahatásaként aztán olykor meg a ló másik oldalára esünk, s öklünket rázva ordibáljuk, hogy Ugocsa non coronat! – amint ezt mostanság látjuk. Ám ez természetesen ugyanolyan kontraproduktív, mint a teljes behódolás.

De végre a lényegre térve, íme a saját fordításom:

Moszkva alatti éjszakák

Nem moccan a táj, levél sem rezdül.

Minden elpihent hajnalig.

Óh, ha tudhatnád, mily varázsosak

Moszkva alatt az éjszakák?

Fecseg a patak, aztán elhalkul.

Ezüstös holdfényben a fák.

Egy dal felcsendül, lágyan tovaszáll,

s átlengi ezt az éjszakát.

Mért szomorkodsz drágaa kedvesem?

Miért hajtod le fejedet?

Szólnék, s mondanám, óh, de nem értem,

mi nyomja most a szívemet.

A hajnal immár egyre közelebb.

Ezért hadd kérjek még egyet!

Hogy sose feledd, mily varázsos volt

ott, Moszkva alatt, az éjjel.