Megette a fene, amikor egy riporternő, a beszélgetés egy számára kedvezőtlen fordulata után, hirtelen úgy érzi, hogy benne a nőt támadják, miközben erről nincs szó. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorának csütörtök esti adásában Tarlós István főpolgármester azt találta mondani: „Szerkesztő asszony, a választ, amit adtam, kilencvenes IQ fölött meg szokták érteni, hogy ön nem értette meg, az legfeljebb a kialvatlanságával hozható összefüggésbe.” Kálmán Olga erre visszakérdezett: „Minden nőt így szokott sértegetni?”
Hogy mi van?
A szövegből nyilvánvaló, hogy Tarlós István nem kérdőjelezte meg a riporter szellemi képességeit. Az interjú tizennyolcadik percében csupán Kálmán Olga fáradtságával magyarázta, hogy az nem vette észre: a hatodik percben először, majd a később más formában, többször is feltett, lényegében ugyanazt firtató kérdésére már választ kapott.
Magunk közt szólva, ebben lehet is valami, hiszen Kálmán Olga hetente 25-30, azaz havi 100-120 országos politikai, gazdaságpolitikai, más közéleti és társadalmi témát boncolgató interjúra készül fel, s a beszélgetéseket élő adásban napról-napra, hétről-hétre, évről-évre tartja kézben. Ez embert próbáló teljesítmény, s olykor valóban látszanak rajta a fáradtság jelei. De eltekintve ettől, ha történetesen a főpolgármestert nem egy női riporter, hanem férfi kérdezi, s erre Tarlós István így reagált volna: „Szerkesztő úr, a választ, amit adtam, kilencvenes IQ fölött meg szokták érteni, hogy ön nem értette meg, az legfeljebb a kialvatlanságával hozható összefüggésbe”, akkor annak talán vissza kellett volna kérdeznie: „Minden férfit így szokott sértegetni?”
Még a feltételezés is képtelenség. Pedig a jelek szerint Kálmán Olga azt gondolja, más jogai vannak a női riporternek, mint a férfinak. És esetében nem először érzékelek ilyet. Máskor is volt már olyan érzésem: mintha elvárná férfi interjúalanyaitól az ő női érzékenységének mérlegelését. Még akkor is, sőt akkor csak igazán, ha ő maga igencsak közeljár a riporter és az interjúalany viszonyára vonatkozó íratlan normák megsértéséhez.
Sajnos, a HVG értékelésével ellentétben, ebben az esetben Kálmán Olga volt az, aki valamivel a beszélgetés hatodik percében kifejezetten személyeskedő hangnemet ütött meg abban az igyekezetében, hogy kimondassa interjúalanyával: Tarlós és a főváros Fidesz frakciójának tagjai között kibékíthetetlen ellentét feszül. Annak ellenére tért vissza újból és újból erre a kérdésre, hogy a főpolgármester világosan és többször is elmagyarázta: a saját és a Fidesz-frakció céljai meggyeznek, a köztük lévő különbségek felfogás- és módszerbeliek.
Ennek kimondása egyáltalán nem volt kevés. Ám Kálmán Olga nem elégedett meg ezzel és meg-megújuló rohamokkal próbálta eltéríteni interjúalanyát szilárd álláspontjától. Tarlós István végül az emiatti tehetetlenségében hozta szóba az IQ-t és a kialvatlanságot. De hogy ezek említése, főként abban a szövegösszefüggésben, bárkit női mivoltában sértene meg? Na, ne már! Ez csak annak a fejében fordulhat meg, aki valójában maga épít a női praktikákra, amint ezt Kálmán Olga nem egyszer megteszi az interjúk során. Bizony, ezúttal is ez történt. Amikor nyilvánvaló volt, hogy nem talál fogást Tarlós Istvánon, a riporternő olykor negédes hanglejtéssel kísérte a kérdéseit és az állításait. Máskor repeső tekintettel, szempilla rezegtetéssel, titokzatosan elfojtott nőies mosollyal nyomatékosította őket a minden áron való triumfálás érdekében. Csakhogy ezúttal olyan ember ült vele szemben, aki ettől nem alélt el. Tarlóst inkább dühítette a témához – a főváros működtetéséért folytatott már-már reménytelen küzdelemhez – méltatlan, kisstílű, ugyanakkor sztárallűrökkel, riporternői sértődékenységgel is elegyített huzakodás. Az e fölötti jogos bosszúságának adott hangot, a fent idézett, a helyzethez képest inkább elegánsnak tetsző mondattal anélkül, hogy a női nemet magát megsértette volna.
