Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ATV. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ATV. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 28., szerda

Nekem is van egy álmom

Nekem is van egy álmom. Történetesen az, hogy az újságírók, mielőtt megszólalnának, vagy leírnának valamit, legalább két forrásból ellenőriznék a tényeket - ahogyan ez a hajdani tankönyvekben állt. Ha ugyanis így tennének, sem az ATV Híradóban, sem az Euronews magyar nyelvű közvetítésében - s még ki tudja hány helyen - nem mondanának olyat, hogy 50 évvel ezelőtt "Van egy álmom" kezdetű beszédet mondott Martin  Luther King.
 

A szólássá lett formula ugyanis a 15 bekezdésből álló beszéd 11-ik bekezdésében hangzik el először, amint az A XX. század nagy beszédeinek magyarul megjelent válogatásában, a 202. oldalon ellenőrizhető (Agave, 2006). De ha valakinek ez kevés, felütheti a Londonban a Qercus által 2005-ben, illetve 2007-ben kiadott Speeches that changed the world 150. oldalát is. Abban szintén így kezdődik a híres beszéd: "Fives score years ago, a great American, in whose symbolic shadow we stand today, signed the Emancipation Proclamation." Azaz a fent hivatkozott magyar nyelvű könyv szerint: "Egy évszázaddal ezelőtt egy nagy amerikai, akinek a jelképes árnyékában ma is állunk, aláírta az Emancipációs Nyilatkozatot."
 

Amíg az egyre nagyobb méreteket öltő pontatlanság uralja a médiánkat, és persze számos más területet is, reménytelen, hogy kilábaljunk abból az országos katyvaszból, amibe közösen lavíroztuk magunkat. Senki ne áltassa magát azzal, hogy neki ebben nincs meg a saját sara!

2012. október 19., péntek

MÉDIA: Kálmán kontra Tarlós

Megette a fene, amikor egy riporternő, a beszélgetés egy számára kedvezőtlen fordulata után, hirtelen úgy érzi, hogy benne a nőt támadják, miközben erről nincs szó. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorának csütörtök esti adásában Tarlós István főpolgármester azt találta mondani: „Szerkesztő asszony, a választ, amit adtam, kilencvenes IQ fölött meg szokták érteni, hogy ön nem értette meg, az legfeljebb a kialvatlanságával hozható összefüggésbe.” Kálmán Olga erre visszakérdezett: „Minden nőt így szokott sértegetni?”

Hogy mi van?

A szövegből nyilvánvaló, hogy Tarlós István nem kérdőjelezte meg a riporter szellemi képességeit. Az interjú tizennyolcadik percében csupán Kálmán Olga fáradtságával magyarázta, hogy az nem vette észre: a hatodik percben először, majd a később más formában, többször is feltett, lényegében ugyanazt firtató kérdésére már választ kapott.

Magunk közt szólva, ebben lehet is valami, hiszen Kálmán Olga hetente 25-30, azaz havi 100-120 országos politikai, gazdaságpolitikai, más közéleti és társadalmi témát boncolgató interjúra készül fel, s a beszélgetéseket élő adásban napról-napra, hétről-hétre, évről-évre tartja kézben. Ez embert próbáló teljesítmény, s olykor valóban látszanak rajta a fáradtság jelei. De eltekintve ettől, ha történetesen a főpolgármestert nem egy női riporter, hanem férfi kérdezi, s erre Tarlós István így reagált volna: „Szerkesztő úr, a választ, amit adtam, kilencvenes IQ fölött meg szokták érteni, hogy ön nem értette meg, az legfeljebb a kialvatlanságával hozható összefüggésbe”, akkor annak talán vissza kellett volna kérdeznie: „Minden férfit így szokott sértegetni?”

Még a feltételezés is képtelenség. Pedig a jelek szerint Kálmán Olga azt gondolja, más jogai vannak a női riporternek, mint a férfinak. És esetében nem először érzékelek ilyet. Máskor is volt már olyan érzésem: mintha elvárná férfi interjúalanyaitól az ő női érzékenységének mérlegelését. Még akkor is, sőt akkor csak igazán, ha ő maga igencsak közeljár a riporter és az interjúalany viszonyára vonatkozó íratlan normák megsértéséhez.

Sajnos, a HVG értékelésével ellentétben, ebben az esetben Kálmán Olga volt az, aki valamivel a beszélgetés hatodik percében kifejezetten személyeskedő hangnemet ütött meg abban az igyekezetében, hogy kimondassa interjúalanyával: Tarlós és a főváros Fidesz frakciójának tagjai között kibékíthetetlen ellentét feszül. Annak ellenére tért vissza újból és újból erre a kérdésre, hogy a főpolgármester világosan és többször is elmagyarázta: a saját és a Fidesz-frakció céljai meggyeznek, a köztük lévő különbségek felfogás- és módszerbeliek.

Ennek kimondása egyáltalán nem volt kevés. Ám Kálmán Olga nem elégedett meg ezzel és meg-megújuló rohamokkal próbálta eltéríteni interjúalanyát szilárd álláspontjától. Tarlós István végül az emiatti tehetetlenségében hozta szóba az IQ-t és a kialvatlanságot. De hogy ezek említése, főként abban a szövegösszefüggésben, bárkit női mivoltában sértene meg? Na, ne már! Ez csak annak a fejében fordulhat meg, aki valójában maga épít a női praktikákra, amint ezt Kálmán Olga nem egyszer megteszi az interjúk során. Bizony, ezúttal is ez történt. Amikor nyilvánvaló volt, hogy nem talál fogást Tarlós Istvánon, a riporternő olykor negédes hanglejtéssel kísérte a kérdéseit és az állításait. Máskor repeső tekintettel, szempilla rezegtetéssel, titokzatosan elfojtott nőies mosollyal nyomatékosította őket a minden áron való triumfálás érdekében. Csakhogy ezúttal olyan ember ült vele szemben, aki ettől nem alélt el. Tarlóst inkább dühítette a témához – a főváros működtetéséért folytatott már-már reménytelen küzdelemhez – méltatlan, kisstílű, ugyanakkor sztárallűrökkel, riporternői sértődékenységgel is elegyített huzakodás. Az e fölötti jogos bosszúságának adott hangot, a fent idézett, a helyzethez képest inkább elegánsnak tetsző mondattal anélkül, hogy a női nemet magát megsértette volna.