Szemérmes machiavellisták

Kedves Enami!

Félretettem, de csak most olvastam el a cikkedet. Egyetértek az egyik kommentelővel, aki szerint megrendítő az elemzés. Én persze inkább kíméletlen szembesítésnek mondanám, amit az érintettek nem fogadnak szívesen. Ne csodálkozz azon, hogy nem akarnak közösködni veled, hiszen a baloldalon sem szeretik, ha az ember újból és újból rámutat, hogy a király meztelen! Ellenben vigyázz, nehogy nevetségessé tedd magad azzal, hogy még mindig azt hiszed, bárki is kíváncsi a jobbító szándékú észrevételeidre a saját oldaladon! Egy fenét! A pokolba kívánnak az elemzéseiddel együtt…

Sok tekintetben hasonlóan látom a helyzetet. Írtam is erről az Átmeneti a csend című bejegyzésemben, hogy válaszoljak annak a tucatnyi ismerősömnek – aki egyáltalán észrevette, hogy kivonultam lényegében mindenfajta nyilvánosságból –, arra a kérdésre: Miért hallgattam el? A lényeg: leszámoltam azzal az illúziómmal, hogy ez a minden oldalon velejéig korrupt és álszent politikai osztály igényt tart az értelmiségi figyelmeztetésekre.

Dehogy tart rá igényt! Mindenki csak arra koncentrál, hogy hatalmat szerezzen, s a hatalmon keresztül kisebb-nagyobb vagyont gyűjtsön. E tekintetben figyelemre méltó volt Katona Béla mondata Horn Gyula temetésén, hogy a volt miniszterelnök „nem gyűjtött milliárdokat, nem voltak földbirtokai vagy gyárai”. A kondoleáló – a politikába vagyon nélkül érkezett – egykori és mai közjogi méltóságok szinte mindegyikére érvényes volt ez a megállapítás függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartoztak, tartoznak. És akkor a hazai és külföldi (!) holdudvarukról még egy szót sem ejtettünk.

Hovatovább a különbséget már csak abban látom, hogy az úgynevezett baloldal még a machiavellista technikákat is ügyetlenül, korszerűtlenül használja. Egyrészt felkészületlenek, másrészt egyfajta múltból eredő szemérmesség, meg a gazemberséghez gyenge személyiségük miatt nem merik, nem merték nyíltan felvállalni a rablást, miközben persze alig maradtak el a mostaniaktól abban, hogy az államot a kiváltságosak érdekében mozgósítsák.

ALULNÉZET: Pestre le, Budai Politikusok!

Ahogy telnek az évtizedek, úgy helyeződik át a közélet infrastruktúrájának egyre több eleme Budára. Ez a folyamat még a Kádár-rendszerben kezdődött. Vannak már ott szakszervezeti ingatlanok, fontos és kevésbé fontos szerkesztőségek. Rádió- és tévéadók tették át székhelyüket a budai erdőket felfaló irodaházakba, villákba. Ahogy elnézem, jó ideje a minisztériumok, a főhatóságok is inkább ide törekszenek, nem Pestre. A pártok egyre gyakrabban tartják háttérrendezvényeiket budai szállodákban.

A jelenség mögött kényelmi szempontok vannak. A politikacsinálás, a kormányzás és az erről való híradás helyszíneinek kiválasztása ahhoz igazodik, hogy azok minél közelebb legyenek a hangadó közreműködők lakóhelyéhez. E tekintetben nem mellékes, hogy nincs valamire való pártvezető, újdonsült miniszter, médiavállalkozó és feltörekvő néptribun, akinek ne az lenne az első dolga, hogy valamely budai kerületben szerezzen, vásároljon, építtessen magának villát. A régi-új elitnek külön szerencséje, hogy annak idején a pesti oldal korábbi belső részeiből lassanként a Duna-partra épített Parlament köré, tehát a folyó túloldaláról is viszonylag könnyebben megközelíthető helyekre települtek a minisztériumok, a hatóságok.

A Szolidaritás menete is Budáról érkezett Pestre

Az ilyen jellegű változásokat jól mutatja, hogy ezúttal már a békemenet sem a pesti Hősök teréről, hanem a budai Széna térről indult, megkímélve az úgynevezett keresztény középosztály leszármazottait az általuk történelmileg is bűnösnek tartott Pestre való bumlizástól. Ugyanígy, a Szolidaritás keddi menetének gyülekezőhelye is a budai Clark Ádám tér volt, nem a Ferencváros, az Erzsébetváros, vagy a Terézváros, ami beszédesen mutatja, hogy a főváros mely részéből várták a nagyobb tömeget a szervezők. Korábban ehhez hasonló okokból, közvetlenül a pesti oldali Duna-part közelében hasonló tömegrendezvénynek adott otthont a Szent István park és környéke is, ahol egyszer én magam végképp ellentmondásosnak éreztem, hogy a cigányság kirekesztése elleni szombat délutáni inkább pikniken, mint tüntetésen a VII. meg a VIII. kerületből szervezetten, Szabolcsból és Borsodból egyenesen autóbusszal hoztak romákat.

Mindent egybe vetve, ebben az átrendeződésben az tükröződik, hogy az elmúlt húsz-harminc évben a proli és polgári Pestről Budára kapaszkodott fel az elit. Onnan néz le a város másik, szegényesebb, magára hagyott részére. De most, amikor a rendszerváltás kárvallottjainak felkarolását egyre több mozgalom tűzi zászlajára, talán remélhetjük, hogy a hegyek-dombok villáinak lakói végre a folyó túlpartján élő pesti tömeg közé is leereszkednek a szó valóságos és átvitt értelmében egyaránt. Ha nem, akkor annyi is nekik, annyi is nekünk!