Elhessegetem a tegnapi sajtótájékoztatón általuk megkongatott vészharang miatt bennem önkéntelenül feltolult gondolatot: „Csak nem a saját maguktól való megvédéshez kérnek segítséget ezek az urak, amikor a nyilvánossághoz fordulnak?”
A gyógyszerek, az újságok, a könyvek jelenlegi ötszázalékos áfakulcsának tízre emelését javasolja az Ernst & Young tanácsadó cég. Szerinte így lényegesen csökkenthető lenne az élelmiszerek termelésének és a kereskedelmének forgalmi adója.
Az ezt tartalmazó tanulmányt az Fórum az Alapvető Élelmiszerek Áfájának Csökkentéséért (FAÉÁCS) nevű lobbiszervezet rendelte meg. Alapítói között van az OTP-vezér élelmiszeripari érdekeltségeit összefogó Bonafarm-csoport és egy igazi multi, a Bunge világcég hazai leányvállalata, az étolajra szakosodott Bunge Zrt.
A fórum szóvivője szerint a két főszereplő mögött ott áll gyakorlatilag az alapvető élelmiszerekkel foglalkozó összes magyarországi érdekeltségű társaság. Deklarált céljuk, hogy visszaszorítsák az élelmiszertermelésben és –kereskedelemben mind jelentősebbé váló feketézést, aminek, szerintük, a rendkívül magas, 27 százalékos áfakulcs az oka. Azt állítják, hogy az adómentesen ténykedők miatt lehetetlen helyzetbe kerülnek a törvénytisztelő vállalkozások, s ez egyebek között 22 ezer ember munkahelyét veszélyezteti.
Az érvelés logikus. Annál inkább meggyőző, mert ezernyi jele van annak, hogy ugyanilyen sebektől vérzik a magyar vállalkozói és intézményi szféra minden területe. Mindenkit lehetetlen helyzetbe hoz a nemzetközi mércével mérve is rendkívül magas forgalmi adó. Hozzá a jogszabályalkotást a háttérből alakító, jobbára suttyomban lobbizó csoportok igen eredményesek abban, hogy kormányzati segédlettel csikarjanak ki előnyöket maguknak a vetélytársakkal szemben, vagy minisztériumi, parlamenti közreműködéssel, végső soron rendre magánzsebekbe csorgatott, ellenszolgáltatás nélküli díjak megfizetésére kötelezzék a lakosságot és a vállalkozókat.
Ebben a velejéig korrupt környezetben mi sem magától értetőbb, hogy a FAÉÁCS is megpróbálja. S ugyanúgy, mint mások, a közérdekre hivatkozik. Ezzel persze a világért sem azt akarom mondani, hogy a fórumot alkotó gazdasági szereplők is a korrupciós láncolat részei lennének. Még akkor sem, ha egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy ha ez a szervezet az élelmiszerpiac meghatározó részét és szereplőit képviseli, akkor éles határvonalat tudnának húzni saját fehér, szürke és fekete gazdaságbeli ténykedéseik között. És igenis elhessegetem a tegnapi sajtótájékoztatón általuk megkongatott vészharang miatt bennem önkéntelenül feltolult gondolatot: „Csak nem a saját maguktól való megvédéshez kérnek segítséget ezek az urak, amikor a nyilvánossághoz fordulnak?”
Magamtól is belátom, hogy ez képtelenség, és gyorsan túllépek az apró ellentmondáson. Így csak egyetlen kérdésem marad. Miért mindig a könyvek, az újságok drágításában, a kulturális értékeket hordozó termékek, no meg az elesetteknek létszükségletet jelentő gyógyszerek, egészségügyi szolgáltatások árának növelésében, a szociális ellátásra, a művelődésre, az oktatásra, a tudományra fordítható összegek csökkentésében látják a magyar gazdaság felemelésének kulcsát a nagyvállalkozók?
