„A ma kormányzó magyar pártszövetség minden intézkedése ugyanezt a mintát követi! A társadalom felső tizedéhez csoportosítják át a pénzügyi javakat és őket hozzák helyzetbe, amikor a többségnek a tudáskincshez való hozzáférését korlátozzák.”
Néhány hete Szíjjártó Péter, a Fidesz és
Az amerikai republikánusok esetleges választási győzelme azzal kecsegtette Orbán Viktor pártját, hogy a magyar médiában valóban egyoldalúan liberálisnak bemutatott Amerika-képpel szemben egy másik USA-arculatot lehetett volna vetíteni a magyar választók elé. Fel lehetett volna mutatni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a masszívan konzervatív felfogású republikánus pártra szavazó tömegek és elitek aránya lényegében ugyanakkora, mint a liberálisoké. A majdani magyarországi választási kampányban azzal érvelhettek volna a Fidesz politikusai, hogy ha úgy vesszük, amerikai mintát követnek, tehát legyen már elég az ellenük amerikai példákra építő áskálódásból.
Ám a Szíjjártó-küldetésben rejlő kommunikációs lehetőség kiaknázását jószerével el sem lehetett kezdeni, mert a témát ad acta tette a gyilkos azeri katonatiszt kiadása körüli világbotrány. Ezt tetézi, hogy most maga Mitt Romney vágott alá, persze elsősorban önmagának, ám ezzel együtt a jövőben kibontakoztatható Fidesz választási kampány egyik vonulatának. Kiszivárgott ugyanis, hogy a Fidesz testvérpártjának elnökjelöltje egy májusi, zárt ajtók mögött megtartott, szponzori összejövetelen becsmérelte az Obamát támogató 47 százaléknyi amerikait, akikért Romney szavai szerint nem kell aggódni. Helyettük az 5-10 százaléknyi politikai centrumot kell maga mellé állítani.
Tekintsünk most el attól, hogy az amerikai konzervatívok elnökjelöltje milyen szavakkal illette a palesztinokat, s hogy a mexikóiakkal kapcsolatban milyen felhangot ütött meg, jóllehet e jelenségeknek a magyar jobboldalon is megvannak a hazai megfelelő. Koncentráljunk csupán arra a szembetűnő tényre, hogy a ma kormányzó magyar pártszövetség minden intézkedése ugyanezt a mintát követi! A társadalom felső tizedéhez csoportosítják át a pénzügyi javakat és ezt a réteget hozzák helyzetbe, amikor másoknak, azaz a többségnek a tudáskincshez való hozzáférését korlátozzák. Az már csak hab a tortán, hogy Mitt Romney szótárában ugyanúgy nem szerepel a „Bocsánatot kérek!” mondat, ahogyan magyar politikustársaiéban sem. A republikánusok elnökjelöltje a hétfő esti sajtótájékoztatón csak annyit volt hajlandó kijelenteni, hogy nem fogalmazott ugyan elegánsan, de kitart az általa mondottak mellett.
Egy különbség azonban alighanem van az amerikai és a magyar mentalitás között. Ezek után ott a konzervatívok aligha számíthatnak a választások megnyerésére. Feltéve, ha nem derül ki Obamáról valami ennél cifrább dolog. Ennek híján viszont alighanem nagy tömegek fordulnak el a következő hetekben Romney-tól. Ezzel szemben a magyarok többsége mintha nem látná, nem hallaná a napról napra kirobbanó botrányokat, mintha nem érzékelné az arcába vágott hazugságokat, no meg az életkörülményeiben bekövetkező drámai romlást, hiszen egyelőre igencsak hallgat.
Persze, mit is tehetne mást a magyar kisember? Hiába forgolódik, politikai alternatívát egyelőre nem fedez fel sem maga előtt, sem maga mögött, sem a baloldalán.
