Még nem
volt időm elolvasni, vagy meghallgatni a Debrecenben elhangzott tanévnyitó
beszédeket. De ha hihetek barátaimnak – és miért ne hihetnék nekik – akkor, a
várostörténet-hamisítás bűnébe is estek a kormányzat vezetői.
A török
hódoltság alatt három részre szakadt Debrecen ugyanis annak köszönhette
felemelkedését, hogy a három államhatalomnak nem volt módja beleszólni a város
ügyeibe. Ezért az önmagukat kormányzó polgárok sikeresen képviselték saját
érdekeiket. Kulturálisan és gazdaságilag is eredményesen. Olyannyira, hogy ügyes
politikával távol tartva maguktól a Habsburgokat és a török portát, s bizonyos
mértékben még az erdélyi fejedelmeket is, nagyjából 150 éven keresztül a
mérhetetlen adók kitermelésére is képesek voltak. A kívülről érkező pusztítások,
a természeti csapások, a járványok, a várost emésztő tüzek következményeit újból
és újból felszámolva, a főnixmadárhoz hasonlatos módon, önmaguk erejéből teremtették
újjá gazdagságukat. Ezt fejezi ki a város címere fölött a Napba néző, lángokból
kiemelkedő madár az 1500-as évektől.
Debrecen
akkor veszítette el meghatározó szellemi befolyását és jelentékeny gazdagságát,
amikor megszilárdult Magyarországon a szent korona égisze alatt fellépő Habsburg-uralom.
A császári-királyi hatalom mindent szabályozó törvényeivel, rendeleteivel, nem
utolsó sorban a központilag kinevezett embereivel módszeresen sorvasztotta a város önkormányzatát,
apasztotta a protestantizmusból kölcsönzött szellemi erejét, üldözte, akár
gályarabságra is elhurcolta ennek az erőnek a letéteményeseit, a református
papokat, vagyis akadályozta a közösség és a közösséget alkotó egyének képességeinek
kiteljesedését.
A szellemi erőből táplálkozó anyagi gyarapodás idején a
mai kormányzatéval merőben ellentétes felfogásra épült az itteni oktatás. Például
nem csak a tehetősöknek adtak esélyt a kollégiumban való tanulásra. Ellenkezőleg,
Debrecen igen széles környezetében is felkutatva a tehetségeket, az alsóbb
rétegek fiai előtt is igyekeztek megnyitni a tudás tárházát. Az arra
érdemeseket ösztöndíjjal, ajánlásokkal küldték külföldre, hogy aztán az itt tanult
latin és görög nyelv mellé élő idegen nyelveket is elsajátítatva térjenek
vissza (!), hogy az akkori Európa legkorszerűbb ismereteit itt kamatoztassák
a közösség és saját maguk javára.
Ne hagyja hát
senki elbódítani magát a kormányzati tótumfaktumok hamisan historizáló,
jóllehet sok magyar fülének kedves szavaitól! Ehelyett végre gondoljon már felelősen
minden szülő és nagyszülő a saját iskolás gyerekére vagy unokájára! Ne hitegesse,
ne csapja be magát azzal, hogy egy központi akarat alapján bárki meghatározhatná,
hogy ebben a gyorsan változó világban mi a jó milliónyi különféle érdeklődésű, pszichikumú és fizikumú,
más-más szociális helyzetben lévő csemetének! Ugyan hányszor kell még orra
bukniuk a társadalom egyre nagyobb tömegű kiszolgáltatottjainak ahhoz, hogy
felfogják: a hatalom birtokosait valójában csak saját és közvetlen környezetük
érdekei mozgatják. A tűztől távol állóknak csak annyit adnak a gazdasági javakból
és a tudáskincsből, amit kicsikarnak tőlük. Reménykedni ugyan lehet, de önmagát
áltatja az, aki főként mások jóindulatára akarja bízni életét ahelyett, hogy saját
kezébe venné családja sorsának irányítását.
