Tévúton a külpolitikánk/1
Magyarország világban való elszigetelődésének mozzanatait vázolja fel Tévúton című cikkében Banai Károly, Hajdú András, Sz.
>>Az EU-elnökséget sem sikerült felhasználni az unió mögötti társadalmi támogatás növelésére, sőt ennek következtében nem sikerült bővíteni a magyar külpolitika mozgásterét sem. Állandó harcban állunk a multinacionális cégekkel és bankokkal, „kipateroljuk” az IMF-et és értelmezési vitába keveredünk a velencei bizottsággal. Emiatt aztán nem kapunk beleszólási lehetőséget – sőt megszólalási alkalmat is csak ritkán – jelentős európai külpolitikai döntés-előkészítő műhelyekben, véleményünkre nem vagy alig kíváncsiak.
Magyarország feltartóztathatatlanul sodródik egy másodosztályú európai uniós tagság felé. Történik mindez akkor, amikor az országnak létfontosságú szüksége lenne külső forrásokra, beruházásokra, európai uniós támogatásra, általában véve gazdasági fejlődésre és modernizációra. Akkor, amikor célegyenesbe fordul például az Európai Unió 2014–2020-as pénzügyi keretének tárgyalása, vagy amikor Barroso bizottsági elnök meggondolásra és tárgyalásra ajánlja a nemzetállamok európai föderációját célul kitűző javaslatát. Az Európai Unió jövőjéről és az európai válságkezelés mikéntjéről szóló gondolkodás a magyar diplomácia aktív közreműködése nélkül zajlik.<<
„Ne törekedjenek túlzottan magyaros ajándékokkal kedveskedni – mondta
a holland testvériskola osztályfőnöke magyar kollégájának. – Nálunk most
általános viszolygást kelt minden, ami magyar.” (Bächer Iván nyomán)
