Gyurcsányt csak önmaga érdekli

Tegnap még csak azt írtam le Zöldi László jegyzetét kommentálva: „Hát, ez volt mindig is a baj Gyurcsánnyal. Kiváló képességei vannak, de egy poénért a lelkét is eladja, vagy mint most, még magát is gyanúba keveri. Az ötletelései, a cikázásai pedig kiszámíthatatlanok. Laci, te tudod, hogy én nem most vagyok ilyen okos. A Gyurcsány-kormány kommunikációjáról írva, hónapokkal az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt jutottam arra a következtetésre, hogy valami nagy konfliktus érlelődik. Az írás pár nappal a botrány előtt jelent meg a lapban. Sajnos, a helyzet azóta is változatlan. Ez a képességes ember nem tanult a múltból. Most is sokakat elkábít a szónoki tehetsége révén, ám amikor államférfiként kellene viselkedni, elcsúszik egy általa elejtett banánhéjon.”

Ez a megközelítés – kimondatlanul – annyiban megengedő, hogy a volt miniszterelnök egyfajta meggondolatlanságát sugalmazza. Ma azonban már keményebben kell fogalmaznom: Gyurcsány Ferenc nem meggondolatlan; őt nagyon is tudatos bosszúállás vezérli. Mi más, ha nem a revánsvágy űzi, amikor a Fidesz-katonák által megszállt pártállami rádióban provokatív módon szólítja fel az MSZP-t, hogy jelentse fel őt a pártpénzekkel kapcsolatban tett kijelentései miatt, s ezzel lényegében csapdát állít volt párttársainak, akikkel állítólag össze akar fogni a következő választásokon.

Más okot nagyítóval keresve sem találok, csupán azt, hogy bosszút akar állni azokon, akik kiszorították őt a szocialista pártból. Ennek során láthatóan a legkevésbé sem érdekli, hogy aláaknázza azt a pártot, amelynek egy időben elnöke volt. Nem érdekli, hogy – bár itt még nem tartunk – akár a megsemmisülés szélére sodorhatja annak az MSZMP-nek az utódpártját, amelyhez a mozgalmiak mellett családi kapcsolatok is kötik, s amelynek holdudvara nélkül Gyurcsány Ferenc ma aligha lenne vagyonos ember. Bizonyára az sem különösebben foglalkoztatja, hogy akciózásával könnyen süllyesztőbe juttathatja azokat a mostani párttársait is, akit őt az önkéntes, vagy nem önkéntes száműzetésbe követték.

Mert Gyurcsány Ferencet csak Gyurcsány Ferenc érdekli!

Aki civil, az legyen civil, ne ácsingózzék az állam pénzére!



Dr. Csizmadia László, a Fidesz-kormány

melletti békemenetek egyik szervezője

a költségvetési pénzeknek az

úgynevezett civil szervezetekhez

való juttatását felügyelő tanács elnöke lett

2010-ben.



A pénteki konferencián többen és érzékletesen ecsetelték, hogy manapság a kormányzati-parlamenti erőfölénnyel visszaélve és jogi csűr-csavarokkal miként szivattyúzzák át a közpénzeket olyan civil szervezeteknek, amelyek jó része nem is titkolja, hogy a Fidesz pártcéljait szolgálja. Mint megtudtuk, az úgymond fedőszerv a Nemzeti Együttműködési Alap, amelynek pénzelosztó testületeiben a civil szervezetek képviselői jókora kisebbségben vannak a párt- és kormányzati tényezőkkel szemben. Elhangzott az is, hogy a korábbi szociálliberális kormányzat alatti évi 7-8 milliárd forintnyi összeg helyett az idén mindössze 3 milliárd került a civilek számára elkülönített kasszába, de egy részét ennek is zárolták. Ráadásul az idei kifizetések még meg sem kezdődtek, ám egyedi miniszteri döntésekkel jelentős összegeket juttattak hol ennek, hol annak a szervezetnek. Ehhez képest – bizonygatták az előadók – az előző kormányzati ciklusban, amikor a Nemzeti Civil Alapprogramon (NCA) keresztül osztották a pénzt, átlátható állapotok uralkodtak, noha kisebb „zavarok” akkor is előfordultak.

Néhányan a hallgatóság soraiban, akik több civil szervezet is működtettünk már, de soha nem vettünk igénybe állami támogatást, csak néztünk egymásra: mintha egy világ választana el bennünket a szakértő előadóktól. Amikor szót kaptam, felmutattam azt a 400 oldalas jogszabály- és formanyomtatvány-gyűjteményt, amit a tanácskozás előtt osztottak ki a rendezvény szervezői:

– 1987-ben, amikor az egyesületi törvény megjelenésekor az elsők között jegyeztettem be az általam alapított országos civil szervezetet, azonnal lemondtam volna erről a szándékomról, ha előtte egy ilyen köteten kellett volna átrágnom magamat.

Akkor még eszünkbe nem jutott, hogy az államtól kérjünk pénzt. Magunk adtuk össze, illetve a tevékenységhez kapcsolódó gazdálkodó szervezeteket kerestük meg szponzorálási kérésünkkel. „Hagyjon bennünket békén az állam, és mi is békén hagyjuk őt!” – mondogattuk. Most azonban látom, hogy tévúton jártunk. Eltelt úgy tíz év a rendszerváltást követően és a megélhetési civilek szervezeteket, bizottságokat hoztak létre, hogy pénzt áramoltassanak ki az állami költségvetésből. Szakértők garmada specializálódott a feladatra. Jogászok, könyvelők, pályázatírók, politikusok ügyködtek azon, hogy minél tekervényesebb, átláthatatlanabb útra tereljék, tőlük és az állami költségvetéstől függő helyzetbe hozzák azt, aki valamit mások érdekében akar végezni.

A néhány gyanús, vagy éppen bűncselekménybe torkollt ügy ellenére bizonyára alapvetően jó szándék vezette azokat a szocialista párti, a civilség iránt elkötelezett szakpolitikusokat, akik a megelőző kormányzati ciklusokban bábáskodtak a terület felett. De a hibát talán éppen ezzel követték el! A bábáskodással. Egy idő után nem az alaptevékenység maga állt sok civil szervezet munkájának középpontjában, hanem elsősorban az foglalkoztatta őket, hogyan lehetne hozzájutni költségvetési pénzekhez. Az ehhez szükséges jogi, pénzügyi procedúrák feltérképezése, a sűrűn változó, egyre bonyolultabbá váló jogszabályok, előírások követése, a pályázati pénzekre való várakozás, s az utólagos elszámolástól való rettegés kezdte meghatározni mindennapjaikat. Emiatt a többség egyre kevesebb figyelmet fordított arra, hogy máshonnan is támogatást szerezzen. Egyesek, a majd csak segítenek föntről jegyében, túlvállalták magukat és kezdtek arra berendezkedni, hogy az apanázsért cserébe akár kisebb szívességeket is tegyenek a kijáró politikusoknak.

Jó szándék ide, jó szándék oda, a civilek fölötti atyáskodás ennek a szférának a mindenkori kormányoktól való függőségbe hozását eredményezte. Emiatt a 2010-ben hatalomra került Fidesznek már csak annyit kellett tennie, hogy elfoglalja és idővel Nemzeti Együttműködési Alapnak (NEA) keresztelje át a kormányzat és a civilek közötti kapcsolatokat szervező testületet, az addigi NCA-t, s kicserélje a döntéshozatalban résztvevőket, akik aztán azonnal tudták, hogy hogyan kell kezelni a pénzcsapokat. Innentől kezdve a szocialisták által felépített struktúra a saját kedvezményezettjeiket szolgálta és szolgálja.

Rossz úton járna az MSZP, ha valamikor esetleg hatalomra kerülve, megtartaná a bürokratikus, csak a megélhetési civileknek kedvező rendszert oly módon, hogy visszaállítaná a korábbi döntési-pénzelosztási mechanizmust. Ez a jogállamiságot a mostaninál nagyobb mértékben tiszteletben tartó gyakorlat kevés ahhoz, hogy baloldalinak lehessen nevezni. Ezzel szemben ezen a területen is kultúraváltást kellene végrehajtani. Mondjuk úgy, hogy akik tényleg az államtól vesznek át feladatokat, azokat non-profit szervezetnek nevezik és ennek megfelelően működtetik, de számukra tilos lenne a civilség öltözékében való tetszelgés. Aki meg civil, az legyen civil, ne ácsingózhassék az állam pénzére! Aztán, ha kedve telik benne, ám szolgálja valamely párt céljait, de ne az adófizetőktől beszedett és átcsorgatott összegeket, hanem a maga, a párt, a párt legális támogatóinak pénzét használja ehhez.