Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újnáci. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újnáci. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 10., szerda

Orbán Viktor intézkedik

Orbán Viktor ismét bizonyította, hogy a nevével fémjelzett rendszer fénysebességgel halad az autokrácia kiépülése felé, ha csak már nem az ebben a pillanatban is.

Miután a rendőrség már engedélyezte a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesületének április 21-ei, Adj gázt! elnevezésű rendezvényét, a miniszterelnök a parlamentben arra utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy tiltsák meg az Élet Menete Alapítvány megemlékezésére nyilvánvalóan célzatosan rászervezett motoros felvonulást.

Bármennyire is gyáva magyarázkodásba kezdett utólag a motoros egyesület – azt állítván, hogy csupán tavaszköszöntésről lenne szó –, semmi kétség, hogy a német újnáciktól elorozott szlogen magyarított változatának égisze alatt provokatív felvonulást akartak szervezni épp a holokausztra, az elgázosított áldozatokra való emlékezés napján, az Élet Menete rendezvény útvonalának közvetlen közelében.

Minden jóérzésű embert sért, sértene, ha ez a magát nemzetinek nevező társaság a méregdrága pöfögőivel végighaladna ott, ahol 1944-ben halálmenetben hajtották azokat, akiknek anyakönyvébe, vagy csupán valamely ősükébe az izraelita vallású megjelölés volt beleírva. Csak örülhetünk annak, ha Orbán Viktor miniszterelnök tűrésküszöbét is meghaladja ez az arcátlanság.

Amitől viszont meg kell riadnunk mégis, az az, hogy Orbán Viktor már megint túllépett a jogállami korlátokon.

A miniszterelnöknek sem az nem dolga, hogy elvárásokat fogalmazzon meg a tőle független bíróságok ítéleteivel kapcsolatban, sem az, hogy utasítást adjon a csak a jogszabályok által befolyásolható hatóságoknak. Ha ezt nem érti meg – márpedig egyre több jel utal arra, hogy nem képes megérteni –, akkor ebben a kormányt és a parlamentet, a médiahatóságot és az alkotmánybíróságot, a nemzeti bankot és az adóhatóságot személyes vazallusain keresztül uraló emberben végképp rögzül az a téveszme, hogy mindenért neki kell felelnie, ergo mindenbe beleszólása lehet pillanatnyi érzelmei, indulatai szerint. Márpedig egy olyan országban, ahol nem a törvények szabják meg, hogy kinek, mi a dolga, egy olyan országban, ahol nem szilárd jogszabályokra vezethetők vissza a hatóságok intézkedései, ezzel szemben egy ember mégoly nemes szándéktól vezérelt pillanatnyi meggondolásai jelölik ki az élet kereteit, könnyen megtörténhet, hogy idővel újból a terror válik úrrá az egyének felett.