„Mindössze néhány emberre van szükség, akik öt-tíz tulajdonos meghatalmazását összegyűjtik, s a nevükben szavazva bármikor átvehetik a teljes ellenőrzést a társasház, s az önök által befizetett pénzek fölött.”
Részlet egy társasházi
számvizsgáló bizottsági elnök leveléből
számvizsgáló bizottsági elnök leveléből
Tisztelt Tulajdonostársak!
(…)
Az elmúlt két hónapban szerzett tapasztalataim szerint a tulajdonunkat, annak működtetését jelentős veszélyek fenyegetik.
Mindenekelőtt a tulajdonosok több mint felének van közös költségtartozása, amelynek összege tíz millió forint fölötti. Ennek behajtása már az előző számvizsgáló bizottság és a közös képviselő intézkedési révén megkezdődött, s bár a kelleténél és a reméltnél sokkal lassabban, de kezdi meghozni az eredményét. Az előző számvizsgáló bizottság minden létező eszközt megragadott a behajtások gyorsítására, de annak menetére gyakorlatilag senkinek nincs jogszerű ráhatása. Ezért egyes tulajdonosok részéről a közös képviselő, vagy a számvizsgáló bizottság érzelmi kitörésektől sem mentes kérdőre vonásának – legjobb tudomásom szerint – ebben az ügyben sincs alapja. Természetesen ez nem zárja ki, hogy ha valakinek megalapozott, kidolgozott javaslata van, azt ne lehetne előterjeszteni. De az előzetes tájékozódás nélküli ötleteléssel nem jutunk előbbre.
A másik veszély a tulajdonosi passzivitás. Közgyűlésenként mindössze a tulajdonosok 10-15 százaléka vesz részt és dönt a ház állagának megőrzéséről, az összességében jelentős összegek felhasználásáról, a feladatok kijelöléséről. Nem mellesleg az is ellehetetleníti a közgyűléseket, hogy az öt-tíz évente egyszer megjelenő tulajdonostársaknak elmagyarázzuk a problémák kezelésének a korábbi közgyűléseken már megbeszélt módját, korlátait. Kérem, gondoljanak bele! Ha különálló, ugyanilyen komfortot nyújtó ingatlanuk lenne – ahol hosszú távon és összességében legalább akkora, ha nem több pénzt kellene fordítani a felújításra, a karbantartásra, a működtetésére, mint itt a közös költség – ilyen hozzáállással viszonylag gyorsan tönkremenne, értéktelenné válna a családi házuk!
Vészharangot kell kongatnom!
A passzivitás következtében a társasház ügyeinek intézése bármikor nyerészkedő hiénák kezébe kerülhet. Jelzéseket kaptam arról, hogy a társasház mintegy 20 millió forintnyi megtakarított pénze, a várható nagyobb léptékű felújítási munkák, illetve a gondnoki lakás eladásának esetleges kierőszakolása, s az ebből eredő bevétellel való rendelkezés olyan vonzerőt jelentek, amely egyes társasházkezelőket arra indíthat, hogy bármi áron megszerezzék a társasház közös képviseletének, s ezzel a megtakarított pénzek fölötti közvetett rendelkezés jogát. Ehhez mindössze néhány emberre van szükség, akik öt-tíz tulajdonos meghatalmazását összegyűjtik, s a nevükben szavazva bármikor átvehetik a teljes ellenőrzést a társasház, s az önök által befizetett pénzek fölött.
Nagy gond, hogy nincs megfelelő szervezeti és működési szabályzatunk, amelyre támaszkodva kezelhetnénk az ilyen helyzetek kialakulását. Az SZMSZ szerkesztését ügyvéd és a közös képviselő bevonásával megkezdtük, de a kialakult helyzetben aligha készül el a tervezett határidőben. Ráadásul megvan a veszélye, hogy egy esetleges külső érdekcsoport úgy alakítja ki az SZMSZ-t, hogy nem érvényesülhetnek benne az elmúlt években, az elmúlt hetekben a társasház működtetésének buktatóival kapcsolatban megszerzett tapasztalatok.
Kérem, vegyék mindezt komolyan! Ha nem ezt teszik, számoljanak a tulajdonukban lévő ingatlan lassú lepusztulásával, a tetők hamarosan ismét bekövetkező beázásával, a vízvezetékek eltörésével, a lakások, a pincék vízzel való elárasztásával, a lépcsőházak tönkremenetelével, és az újabb és újabb, forintban is mérhető anyagi veszteségekkel. Ha belegondolnak, nem lesznek saját ellenségeik!
Budapest, 2012. szeptember 28.
