HISTÓRIA: Kárpátalja/1 - Halált?

Első közlés: teleschola.hu, 2012. 08.16.  

Nem annyira az egymáshoz való átjárásra akarják használni a kapukat, hanem a különállás, az elzárkózás kifejeződéseként tekintenek rájuk.



Hét tömb: hét törzs. Alatta a vérszerződésre utaló oltár

 A Vereckei-szorosban lévő emlékműnél nem gondoltam, hogy hírként értelmezzem, amit látok. A hágónál emelt építmény megrongálásáról, feliratokkal való elcsúfításáról már annyiszor hallottam a magyar médiából, hogy amikor a Szmerty magyaram (Halál a magyarokra!), meg a Tut Ukraina (Ez itt Ukrajna) feliratot elolvastam, meg az éles tárgyakkal összevert kopjafákat lefényképeztem, azt hittem, hogy ezek az ukrán nacionalisták valamely korábbi tevékenységének maradványai. Néhány nappal hazaérkezésem után azonban meglepetéssel kaptam fel a fejem a rádióhírre: „Ismeretlenek újból meggyalázták a honfoglalási emlékművet a Vereckei-hágón, a magyarokra nézve sértő feliratokat mázolva az emlékjelre.”

A cirill szöveg átírása: Szmerty magyaram, azaz Halál a magyarokra!

A Magyar Távirati Iroda jelentései között utánanézve kiderült, hogy az esetről először augusztus 14-én, kedden a karpatalja.ma beregszászi hírportál számolt be egy turistacsoport tájékoztatatása alapján. A csoport augusztus 11-én kereste fel a helyet. A mi baráti társaságunk már augusztus 7-én szemtanúja volt a rongálásnak, ám nekem nem jutott eszembe, hogy az esetnek hírértéke lenne. Mentségemre, az MTI-jelentés is emlékeztet rá, hogy a 2008 nyarán felavatott honfoglalási emlékművet csak néhány hete tisztították meg az előző rongálás során rámázolt festéktől.

Tut Ukraina, vagy Ez itt Ukrajna

Az építmény egyébként a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Ám ez az eset is mutatja, hogy mindkét oldalon, mindahány égtájon vannak olyanok, akik nem annyira az egymáshoz való átjárásra akarják használni a kapukat, hanem a különállás, az elzárkózás kifejeződéseként tekintenek rájuk. Kárpátaljai jegyzeteim, amelyeket a következő időszakban napról napra közlök, elszomorítóan sok példával szolgálnak arra, hogy határon innen és túl milyen ártó indulatokat fakaszt magából az ember, ahelyett, hogy saját lelke gazdagítására is jó szóval, mosollyal jelezné: senkit nem tekint ellenségének.