Hozzám
aztán igazán közel állnak a lovak. Műkedvelőként három évtizeden keresztül lovagoltam.
Elkövettem egy könyvet is lovaglás témában. Csupán azért, mert akkor még gyakorlatilag
ilyet nem lehetett kapni a könyvesboltokban. És ugyancsak abban az időben,
amikor még magánszemélyek nem alapíthattak egyesületet, megtaláltam a módját
annak, hogy Magyar Lovas Kör néven országos szervezetet alakítsak, amelyben
volt idő, amikor négyszáz tag fejlesztette szakmai tudását, tartotta egymással
a kapcsolatot, vett részt lovaglási bemutatókon, ménes látogatáson és amatőr
versenyeken.
Van hát
alapom arra, hogy visszatetszőnek tartsam az Overdose-zal való hangulatkeltést,
az angol, ír, továbbá amerikai és francia felmenőkkel rendelkező lónak magyar nemzeti
színekre való pingálását, a vele való rosszízű magyarkodást. Mert sajnos, a nagyszerű – ám az angol telivéreknél
oly gyakori túltenyésztettség, vagyis az egyfajta beltenyésztés miatt érzékeny
– állatnak alig volt köze Magyarországhoz, és egyáltalán nem volt köze a magyar
lótenyésztéshez, ami persze mit sem von le a nagyszerű magyar idomárok vele elért teljesítményéből. Mindent egybe vetve azonban, számomra már-már gyomorforgató
volt, ahogyan a nemzeti érzés felpiszkálására használták őt az üzletben, a
politikában és a médiában matató emberek.
Hosszú,
nyugodt életet kívánok neki! Szélfútta, rugalmas talajú, zöld mezőket és sok jó
kiállású kancát! És azt, hogy hagyják őt végre békén a hamis portékájukat
piros-fehér-zöld pántlikákkal kelendővé tevő, az emberek érzelmeivel játszó
vigécek és szórakoztatóipari pojácák!
