Tönkreteszik a termőföldet

A földéhséget emlegetik az agrárlobbysták, amikor a termőföldért folyó harcról beszélnek.

Már-már a szívem szakad meg, amikor ezt az érvelést hallom. És talán meg is szakadna a szívem, ha nem érzékelném lépten-nyomon, hogy nem annyira a föld szeretete, hanem a pénz imádata mozgatja az egymással kíméletlenül csatázó feleket. A gyakran nemtelen eszközökkel folytatott harcot figyelve úgy látom, hogy nem a magyar mezőgazdaság felvirágoztatása itt a cél, hanem a hektáronkénti nettó 67 ezer forintos földalapú támogatás megszerzése. Száz hektár esetén ez csaknem 7 millió forintos jövedelemhez juttatja a tűzhöz közel ülőket. És akkor a termés hasznáról, a természeti csapások után fizetett állami támogatásokról, a kedvezményes hitelekről még egy szót sem ejtettünk.

Ennek fényében a földéhséget pénzéhségnek látom. A pénzéhség áll az ország egyes körzeteiben óriásplakátokkal is nyomatékosított „Magyar gazdák kezébe a magyar földet!” akciózás hátterében is. A kapzsiság szembetűnő következménye: ma már a lehető legnagyobb táblákon, a lehető legkevesebb emberi közreműködést igénylő gabonaféléket, olajnövényeket és kukoricát termelnek a földbirtokosok. Zömük tartózkodik a kockázatos zöldség- és gyümölcstermesztéstől, és kifejezetten elutasítja az állattenyésztéssel való bíbelődést. Ez felel meg a ráfordítások minimalizálása, a haszon maximalizálása elvnek.

Ha csak közgazdasági szempontok szerint nézzük a dolgot, nincs ebben semmi kivetni való. Csakhogy a gazdák és érdekvédelmi szervezeteik rendre nemzeti maszlaggal körítik önös érdekeiket. Márpedig az ország népe, amely elvben a földnek, mint közös természeti kincsnek a végső letéteményese, valójában vesztese ennek a nemzeti színekkel elegyített porhintésnek.

Rövid távon és egy viszonylag szűkebb körben azért vesztese, mert a szinte kizárólagos szántóföldi tömegtermelés miatt a magyar falvak határának többsége ma már csak néhány módos család megélhetését teszi lehetővé. A közmunkában való foglalkoztatás és az ennek nyomán a magyar vidékre rátelepedő nyomor elképesztő méretei ennek a többségi érdeket teljességgel figyelmen kívül hagyó politikusi-földbirtokosi, bankár-földbirtokosi, földbirtokosi kapzsiságnak a következményei.

De hosszú távon is vesztesei leszünk ennek az országosan mindössze 5-10 ezer család jólétét szem előtt tartó rablópolitikának. Állattenyésztés híján gyakorlatilag megszűnt a talajerő szerves trágyával való pótlása, ezért a növény- és állattenyésztés közötti egyensúly drámai megbillenése a lózungokban olyannyira magasztalt magyar föld teljes kizsigerelésével jár együtt. Egy-másfél évtized még, s ha nem történnek ellenlépések, az ország, vagyis mindannyiunk termőföldvagyonát ökológiai katasztrófa fenyegeti a kapzsi földbirtokosok miatt.

ALULNÉZET: Fiatalok! Ez ám a perspektíva!

E-mailben érkezett hozzám az alábbi álláshirdetés. Stilizálás és nyelvtani korrigálás nélkül teszem közzé, csupán a település nevét hagyom ki belőle. Legyen elég annyi, hogy az ország egyik legelesettebb részén, Miskolctól északra, egy kicsiny faluban van a munkalehetőség.

„A munkaügyi hivatal adta lehetőséggel élve (pályakezdő minimálbéren) 2012 okt 1- dec 31 közt 3 hónapra pályakezdő munkatársat keresünk (érettségizett, esetleg plusz szakmás vagy diplomás). A 3 hónap egy jó próbaidőnek is tekinthető. A munka változatos, a lehetőségeket és képességeket felmérő jellegű (adminisztráció, ügyintézés, szervezés). A munkaadó egy formálódó családi gazdaság A-ban, de a feladatok közt volna két egyesülettel kapcsolatos tevékenység is (falutársaság, fiatal gazdák egyesülete).”

Lehet tehát intézni a gazdaság ügyeit, szervezni a falu életét, a környék ifjú – az Európai Uniótól származó földalapú támogatásból vásárolt fekete terepjárókon korzózó – gazdáinak összejöveteleit potom 70 ezer forint körüli összegért. Érettségizett Szakmunkások és Diplomások! Még mondja valaki, hogy nincs perspektívátok!

u.i.: Ha valakit mégis érdekelne a dolog, írjon, megadom a címet.