"Ráadásul – a kudarcos akasztói történet ellenére – ő is azt gondolja, hogy a futballhoz mindenekelőtt stadionok kellenek."
Átutazóban
a futballstadionról elhíresült Akasztón, lehetetlen volt nem gondolnom arra,
hogy miért lett országosan ismert az a bizonyos itteni juhászból lett stadionépítő.
Arra jutottam, hogy korántsem a gazdasági bűncselekmények miatt. Valójában az
országos ismertséget az szerezte meg számára, hogy nevetségessé tette magát.
Ha csupán
megelégszik azzal, hogy a megyei bajnokságban – Na jó, legyen, az NB II-ben! –
való tisztes szereplésben támogatja a kiskőrösi focicsapatot – börtön ide,
börtön oda –, még be is aranyozták volna a nevét a helybeliek amiatt, hogy az
Akasztón felépített stadionba viszonylag jelesebb együttesek játszanak. Ha
másért nem, azért, mert fellendítette a helyi szotyola-, meg perecárusok
üzletét. Mi több, talán börtönbe sem jut, mert egyszerűen nem kerül a bűnüldöző
hatóságok látóterébe. Ugyanúgy, ahogyan a gazdasági bűncselekményeket elkövetők
nagy többsége ellen nyilvánvalóan soha nem indul eljárás.
Stadler
Józsefnek azonban volt egy rögeszméje. Az, hogy egy nagy, korszerű stadiont
épít a 3600 lakosú faluba, s ezzel egy olyan futballcsapatnak alapoz meg, amely
kenterbe veri a nemzeti bajnokság első osztályának együtteseit, mi több,
világhírű klubokkal mérkőzik meg. Nem másutt, hanem itt, Akasztón!
Ez a
rögeszmés ember a környezetét, de leginkább saját magát tévesztette meg azzal,
hogy a csapatnak voltak sikerei. A Stadler FC Bács-Kiskun megye történetének
első NB I-es labdarúgócsapata
lett, amely négy szezont töltött el a magyar bajnokság első osztályában. Már-már
olyan, mint egy tündérmese…
Csakhogy a
valóságban a tündérmeséknek ritkán van boldog végük. A mesehős magára vonta a
kisstílű magyar fociüzlet nagyágyúinak haragját. Stadler József ellen adóügyi
vizsgálatok indultak, vagyonát blokkolták, a pénzcsapot elzárták. Így történt,
hogy az 1997-98-as
idény a Stadler FC utolsó élvonalbeli szezonja volt, a csapat pedig a kieső
helyen végzett, a másodosztályban pedig már el sem indult.
Ami pedig Stadler
Józsefet illeti, ő börtönben végezte. Hozzá nevetségessé is vált és
beláthatatlan időre a nevetségesség bélyegét égette rajongott faluja nevére. Egyszerűen
azért, mert léptéket tévesztett. Helytelen következtetést vont le saját anyagi
felemelkedéséből, befolyásának növekedéséből. Azt gondolhatta, hogy ha egyszerű
juhászból, majd birkával, birkahússal, juhbőrrel, meg ki tudja mi mindennel
seftelő emberből forint százmilliókkal dobálózó, országos híresség válhatott,
akkor minden az akaraton múlik. Farkasvakságában nem vette észre a
korlátokat, a csapdákat. Bizonyára talpnyalók hada is közrejátszott abban, hogy
nem tudatosult benne: a mai világban - a saját, továbbá a tisztes falu és a
közeli kisváros lehetőségeihez képest - még egy kisebb ország erőforrása,
kapcsolatrendszere sem elegendő ahhoz, hogy egy futballcsapat a világ
élvonalába verekedje magát.
Ennek
ellenére ma is van, aki azt hiszi, hogy ez egyszerre akár több magyarországi
klubbal is megtehető. Ráadásul ő is azt gondolja, hogy a futballhoz
mindenekelőtt stadionok kellenek. Nem is érti az ember, miért nem érzékeli egy állítólagos szakértő,
hogy a futball legalább két tényezőre épült a múltban és épül a jelenben is. Egyrészt
a szegény sorból való felemelkedés vágyától hajtott, a futballra, mint egyetlen
kitörési pontra tekintő kiskölykök tömege kell hozzá, másrészt olyan,
magyarországi mértékkel mérve hatalmas tőkeerő, amelynek birtokában
megvásárolhatók a világ üzlethez, sporthoz, sportorvosláshoz értő legjobb szakemberei,
a legtehetségesebb kezdő és befutott labdarúgói. Ha pedig mindez megvan, talán már
üzletileg is kifizetődő lehet világszínvonalú stadionokat építeni.
Gyanítom, hogy mindenki,
aki nem ebben a sorrendben veszi figyelembe e tényezőket, csak pazarolja az
ilyen-olyan módon másoktól megszerzett pénzt. A csillagászati összegekből
fenntartható stadionok pedig – akárcsak Akasztón – idővel elgazosodott
emlékművekként emlékeztetnek arra, milyen nevetséges is az, aki pillanatnyi
helyzetében azt hiszi, hogy ha akarja, bármit megtehet, mert előtte a határ
csupán a csillagos ég.
