Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy református egyházjogi
előírásokba ütközött a Hegedűs lelkész által kezdeményezett templomban való
szoborállítás (is), többek között azért, mert eleve tudható volt, hogy ez
másokat és a gyülekezeti közösséget megosztó eseménnyé válik.
A református lelkész általános kötelessége többek között, hogy kerülje a
viszálykodást és személyes ellentéteket, az olyan magatartást, amely másokban megütközést,
megbotránkozást válthat ki, továbbá tartózkodjék minden olyan tevékenységtől,
amely akadályozza a lelkészi szolgálat végzésében, vagy amely az egyház, a
gyülekezet, a szolgált közösség megosztásához vezethet. (Forrás: a Magyar
Református Egyház Zsinata által elfogadott, 2013. évi I. törvény a lelkészek
szolgálatáról és jogállásáról.)
Ehhez képest magam is jó ideje tapasztalom, hogy több
református templomban nincsenek tekintettel a prédikáló papok arra, hogy a
gyülekezetben az övékétől eltérő politikai felfogású tagok is lehetnek. Mások
beszámolóiból tudom, hogy a katolikus templomokban, intézményekben ugyanez a
helyzet.
Az ellenzéki pártok, miközben kicsinyes
acsarkodásaikkal vannak elfoglalva, vagy a kormányzó pártok által sugalmazott
témákon rágódnak, mélyen hallgatnak az állam és egyház ismételt egyesítési
kísérletének botrányáról. Csak nem azért, mert lényegében minden nagyobb
felekezetet odaengedtek Orbánék a húsosfazékhoz, s ezekkel az ellenzék
befolyásos tagjai függő viszonyban vannak?
Az az érzése az embernek, hogy bárhova fordul,
mindenütt sunyi érdekek hálójába ütközik. A hatalomra jutni akarók egyelőre meg
sem kísérelték, hogy a Horthy-szoborállításhoz és sok más eseményhez kapcsolódva
mélyreható elemzésekkel, időben szervezett hiteles akciókkal meggyőzzék az
ország nagyobbik felét, hogy ők a most kormányzó véd- és dacszövetséggel ellentétben
a társadalom túlnyomó részét fojtogató hálók szétszaggatásában érdekeltek, s ebben
képesek hatékonyak lenni.
