Ma
a helyi védelem alatt álló természeti értékeinket bemutató filmsorozat egyik
forgatásán dolgoztam. Albertirsa határában, a gyurgyalagok költőhelyén jártunk.
Amíg a stáb többi tagja a löszfal közvetlen közelébe épített leshelyről
filmezte, amint a színpompás madarak fiókáiknak hordják az eleséget, Urbán
Sándortól, a Magyar Madártani Egyesület Jászkun Természetvédelmi
Szervezetének elnökétől gyűjtöttem információkat a majdani filmrészlet
szövegéhez. Eközben egyszer azt mondta:
„Az élővilág létezése részben a tévedések, hibák sorozatán alapul. A
ragadozó általában akkor kapja el a kiszemelt áldozatát, ha a másik állat
valamilyen hibát vét. Ha a ragadozó követ el tévedést, akkor ő marad éhen, s
ha ez sokszor ismétlődik, akkor teljesen legyengül.”
A
gondolatot gondolattal igyekeztem viszonozni. Saját kertem művelésének
tapasztalatait ezzel a mondattal foglaltam össze: „Azt hiszem, azt
hálálják meg a díszbokraim, a gyümölcsfáim, no meg a rózsáim, hogy ha egyszer
rendbe tettem őket, utána – a növénytől függően – hetekig, hónapokig békén
hagyom őket.”
A
jeles botanikus-ornitológus helyeselte a felfogásom: „Nem védeni kell a
természetet, hanem tisztelni, részévé lenni, s amennyire csak lehet, békén
hagyni” – mondta, miközben tisztes távolból figyeltük az erős szélben
vitorlázó, sürgő-forgó gyurgyalagokat.
