“Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál
fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára,
akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De
ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a
nemzetben van a hiba.”
Ehhez kapcsolódva egy másik ismerősöm a www.urbanlegends.hu egyik cikkének linkjét adta közre. Ebből kiderül, hogy az idézett szöveg egésze
bizonyosan nem Széchényitől származik. Erre reagáltam azzal, hogy elképesztő a táblát
megrendelők felületessége, viszont a szöveg tartalmát magamévá tudom tenni.
Mert nem az a kérdés, hogy a nép, az ország
fölé tudja-e magát tornázni egy kellően tehetséges és akarnok személy – vagy
mint most, egy tűzön-vízen át egymás hátát biztosító, egymás minden, akár kétes
cselekedetét fedező és igazoló maroknyi csoport –, hanem az, hogy maga az
ország, maga a nép képes-e olyan helyzetet teremteni, hogy minél nagyobb tömeg
igényeit megtestesítő ember kerüljön hatalmi pozícióba. Most nem az a helyzet.
Az ország népe – meglehet, itt nem részletezendő történelmi okokból is –
hallgat és reménykedik, hogy őt majd csak elkerüli a nagyobb baj.
Ehhez képest, mint tudjuk, immár tovább nőtt
a szuper gazdagok és a mélyszegénységben élők közötti szakadék, négy és fél
milliósra duzzadt a szegénységben élők tábora, százezrek pedig kifejezetten
éheznek. Attól tartok, hogy ebben a helyzetben, ezúttal is az történhet majd,
amiről Örkény István írt a Tóték –
általam nemrégiben már idézett – előszavában: "Mi nem a jókor lázadók
fajtája vagyunk." A nem jókor lázadás pedig valahogy úgy megy végbe,
ahogyan a megalázott Tót végül felnégyeli a margóvágóval az őrnagyot, ahelyett,
hogy már a kezdet kezdetén helyre tette volna a hatalomtól megrészegült
őrültet.
Persze, Tótnak erre – látszólag – volt
mentsége. Abban reménykedett, hogy a fronton szolgáló fiát maga mellé veszi
majd az őrnagy, ha ő egy héten keresztül hagyja magát megalázni, és alkalmazkodik
az önhitt tiszt szeszélyeihez. Az meg sem fordul a fejében, hogy a fia helyett más
fog meghalni. Vagyis a jó szándék mélyén mérhetetlen önzés lapul. Akkora önzés,
hogy abba a végén maga Tót rokkan bele – gyilkossá válik.
No, ez fenyeget most bennünket Hölgyeim és
Uraim! És az elmúlt száz év történetében nem először!
