Pár napja már újból működik a számítógépem, és egyre több régi funkciót állítok helyre rajta. Vírusirtó ide, vírusirtó oda, 25 férget találtak a szervizben. Minthogy műszaki meghibásodásra nem bukkant a komputeremet védőszárnyai alá vevő fiatalember, alighanem a kiterjedt levelezésem az oka, hogy befúrták magukat hozzám az élősködők.
Főként ennek rovására írható az is, hogy a külvilággal való internetes kapcsolattartásom csaknem teljesen szünetelt vagy másfél héten keresztül. Azért csak majdnem, mert egy notebookkal azért naponta ellenőriztem a levelezésemet, s a legfontosabbakra válaszoltam is, illetve elvégeztem az esedékes internetbankolási műveleteket. A notebookomnak azonban olyan kicsi a memóriája – most ki is bővíttetem –, hogy csigalassúsággal dolgozik. Emiatt a Katharsziszt is hanyagolni kényszerültem egy ideig. Persze tudom, hogy a szüneteltetés elfordíthatja a honlap látogatásától azokat, akik már-már kezdték megszokni, hogy heti három-négy új bejegyzést találnak rajta. Hívom őket vissza megint!
Eddig azt hittem, hogy bármikor függetleníthetem magam a világhálótól. Most azonban kiderült, hogy voltak kisebb elvonási tüneteim amiatt, hogy kizökkentem az internethez kapcsolódó rutinokból. Ehhez járult az a feszültség, hogy például az internetes bankolási műveletek elmaradása anyagi veszteségekkel is járhatott volna.
Rossz rágondolni, ha mindez világméretekben következne be egyik-napról a másikra. Vajon túlélné-e a civilizációnk a zökkenést, amit az okozna, ha hirtelen szétszakadnának a világháló szemei, és tömegével zuhannánk alá abba a mára szinte elfeledetett ismeretlenségbe, amelynek tájain még 15-20 éve is többé-kevésbé jól tájékozódva barangoltunk?
